2 ÉVES A CHEAP AND CHIC LOOK BLOG

Na hát ezt is megéltük, 2 éves lett a blog. Furcsa visszatekinteni erre az elmúlt két évre, mert egyszer olyan, mintha már évek óta a mindennapjaim része lenne, máskor pedig el sem akarom hinni, hogy még csak 2 év telt el az első bejegyzés óta. Korábban ha megkérdezték, mi a hobbim, semmit nem tudtam rá válaszolni, mert semmi nem volt, ami lekötött volna, most viszont végre van egy olyan dolog, ami hosszú távon is érdekel. Nyilván voltak hullámvölgyek ez alatt az idő alatt, amikor kevésbé volt hangulatom/ötletem hozzá, de ez szerintem teljesen normális.

Az elmúlt egy év különös jelentőséggel bírt a blog életében, ugyanis számos céges megkeresés érkezett, amire én roppant büszke vagyok és hát persze itt vagytok Ti is, kedves Olvasók, akik napról napra mosolyt csaltok az arcomra a kedves kommentekkel és üzenetekkel.

A statisztikai áttekintés helyett most inkább arról mesélnék Nektek, hogy mégis hogy jött létre ez a blog, hiszen eddig erről még nem esett szó, és engem mindig nagyon érdekel, hogy más, hogy vágott bele ebbe az egészbe. Szóval nálam minden 2010 tavaszán kezdődött, amikor rátaláltam Dorkára, az Otthonka bloggerinájára és az Ő előző blogjára a dorkasminkel-re. Persze azonnal függő lettem, és kb. 2 nap alatt visszanéztem az összes bejegyzését és videóját, utána pedig minden nap felnéztem, hátha van új poszt. Akkoriban még fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kell feliratkozni egy blogra, vagy, hogy egyáltalán van erre lehetőség, szóval minden egyes alkalommal szépen bepötyögtem a címet és izgatottan vártam, hátha lesz új olvasnivaló. Aztán szépen lassan felfedeztem az oldalsávban a többi blogot is: Púderfelhő Andit, Beautyjunkie Magdit, Citromhab Évit, Forumshops Krisztit és a többieket. Emlékszem, a koliban csak akkor olvasgattam őket, amikor a szobatársaim nem voltak a közelben, nehogy "lebukjak előttük", hogy ilyeneket olvasok. :D Röhej. Na és ez így ment szépen egészen 2012 januárjáig, amikor is hirtelen rengeteg szabadidőm lett, és egyre inkább úgy éreztem, hogy ezt én is ki szeretném próbálni, mert nekem is van ám mondandóm. De azért nem volt ilyen egyszerű a dolog, mert tipikus mérlegként akkor is csak húztam halasztottam a dolgot, egyszer eldöntöttem, hogy belevágok, 5 percre rá pedig meggyőztem magam, hogy mégsem kell ez nekem, hiszen úgysem tudnék újat mutatni. A koncepció persze már akkor is kezdett kialakulni, mindenképpen olyan blogot szerettem volna, ami jó minőségű, pénztárcabarát termékeket mutat be, ötleteket ad a mindennapokhoz, inspirál és szerez pár kellemes pillanatot az ide látogatóknak. Aztán január 23-án megérkezett az eBay-ről rendelt Gok Wan - Work your wardrobe könyvem, amiben az első oldalak egyikén láttam egy kifejezést: "cheap and chic look". Na ezt egy égi jelnek vettem, végre megvolt a téma és a név is, úgyhogy gyorsan létrehoztam egy profilt és hozzá a blogot is és megírtam az első bejegyzést. Mivel akkor csak egy ősrégi fényképezőnk volt, amivel nem lehetett szép képeket csinálni, másnap vettem egy kis kompakt Kodak gépet és onnantól kezdve beindult a gépezet. Az igazat megvallva most sem vagyok elégedett a fényképek minőségével, de az akkoriakat visszanézve legszívesebben törölném őket. Nem is tudom, akkor, hogy gondoltam, hogy azok szépek. :D De az is én vagyok, és legalább látszik a fejlődés, hogy honnan indult ez az egész. Eleinte senki nem tudott az én kis titkos világomról, még a szűk család sem, aztán néhány hét elteltével Anya és a Húgom valahogy megtudták, és lassan kezdtek jönni az első olvasók is. Rettentően boldog voltam, amikor megjelent az első feliratkozó, és jöttek az első kommentek, mert azért "csak magamnak" írogatni hosszú távon nem lett volna olyan jó. :D Nagyjából fél éves lehetett a blog, amikor néhány barátom és pár közeli rokonom tudomást szerezett róla, aztán lassacskán egyre többen tudták a környezetemben, de egyikük sem általam keveredett ide. Nem szerettem volna, ha az ismerőseim tudják, mivel töltöm a szabadidőmet, mert a legtöbbjük nem értékelte volna és csak hülyének néztek volna emiatt, így igyekeztem titokban tartani a dolgot. Emlékszem, az egyetemen az első órákon mindig be kellett mutatkozni, ki vagy, honnan jöttél, mi a hobbid, stb. és akkor persze lapítottam mint nyúl a fűben, a csoporttársaim közül azt hiszem most is 1, max. 2 ember tud róla. Közben persze folyamatosan "bővült a csapat", egyre többen lettetek, egyre többet kommenteltetek, és jöttek az első céges megkeresések is, én pedig egyre magabiztosabb lettem és kezdtem úgy érezni, hogy tényleg van értelme annak, amit csinálok. Lassacskán eljutottam egy olyan szintre, hogy néhány ismerősömmel már én magam osztottam meg a "hírt", és szerencsére eddig mindenki pozitívan fogadta. Szóval itt tartunk most, 545 szuper klassz csaj a blogon és 437 a Facebookon (néhány pasival kiegészülve (szia Dávid ;)).

Most is csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy végül belevágtam ebbe az egészbe mert rengeteg pluszt kaptam általa és általatok is, szóval köszönöm. :) Remélem nem tartottátok túl unalmasnak ezt a kis személyes betekintést, és a jövőben is velem tartotok majd.

A blog 2. szülinapja alkalmából egy kis meglepetéssel készülök Nektek, úgyhogy legyetek résen, hamarosan hozom a részleteket! :)